A párokban történő munka az együttműködés legelemibb formája, amiben nem pusztán közösen oldunk meg egy adott problémát, de betekintést nyerünk a másik ember gondolkodásmódjába, problémamegoldó módszereibe, intelligenciájába.
A pármunka beválik dolgozatra készüléskor.
A párokat olykor random módon összesorsoljuk, máskor tudatosan válogatjuk össze attól függően, hogy mi a célunk és milyen jellegű erőfeszítést vár el az adott feladat. Azt várjuk a közös munkától, hogy hatékonyabb és élvezetesebb lesz a tananyag-elsajátítás, miközben a baráti kapcsolatok is erősödnek. Hasznos a módszer például dolgozatokra való felkészülés vagy memóriagyakorlatok során.
A párokban dolgozóknak jobb az önbizalmuk.
Miért klassz párokban tanulni?
Mint minden kooperatív módszer esetében, itt is érvényesül az a pozitívum, hogy minden gyermek párhuzamosan kommunikál (szemben a frontális előadói módszerrel, amikor csak sorban van módunk felszólítani a gyerekeket). A több ízben együtt dolgozó párok tagjai összeszoknak, kialakul köztük a feladatmegosztás az erősségek és gyengeségek fényében, és kiépül az a kölcsönös bizalom, ami a közös munkát élvezetesebbé és eredményesebbé teszi. A közös munka általában nagyobb tanulási motivációt is jelent.
Az ismeretelsajátítás mély és hosszú távú.
A tandemkerékpárt ketten hajtják – de csak egy irányít. Aki az adott tanulási helyzetben, problémamegoldásban rátermettebb, kompetensebb. Igyekszünk olyan tanítványokat is irányító-segítő szerephez juttatni, akik a hagyományos oktatásban nem jutnak effajta sikerélményhez, mert ,,gyengeként” könyvelik el őket. Az eredmény bámulatos: társuk segítése által szárnyalni kezdenek.
Mi alapján szervezzünk párokat?
A legegyszerűbb szervezési alapelv a szimpátia: a páralkotásnál így nem lesz ellenállás, és a munka is gördülékenyebb. Érdemes tehát barátokat vagy egymással jó kapcsolatban lévő gyerekeket együtt dolgoztatni. Ha a közös munka sikeres, gyakrabban ,,egymásra bízhatjuk” ezeket a gyerekeket. Azonban a páralkotásban is fokozatosan kibővíthetjük a kört, túllépve komfortzónánk határain és túllendítve komfortzónájukon magukat a résztevőket is, legyenek azok gyerekek vagy felnőttek. Felnőtt munkahelyi közösségekben is jól hat a kapcsolatrendszerre, ha egymással nem túl szoros kollegiális viszonyban lévő embereket olykor egy-egy projekt keretében együtt dolgoztatunk.
Tanulópárok az iskolában
Ez iskolai keretek között sem lehetetlen: meg lehet kockáztatni, hogy nem csak olyan párokat sorolunk egy csoportba, akik jól ismerik egymást és iskolaidőn kívül is szívesen töltik el együtt szabadidejüket. Jól eltalált, kihívást jelentő feladatok kapcsán olyan tanulók is közös élményekhez juthatnak, akik egyébként nem barátkoznának egymással. Az összeszoktatás legyen fokozatos, ügyelve arra, hogy ha a pár egyik tagja társa által elnyomott, az nem tesz jót a tanulási eredményességnek hosszú távon. Ugyanakkor az eltérő személyiségjegyek – pl. extrovertált introvertált / társasági / elemező típus – nem csak a sikeresebb feladat-végrehajtásnak, de az egymástól való tanulásnak is kedveznek.
Milyen tanulási folyamatban jó a tandem?
Pármunkában dolgozhatunk játékos bemelegítés, ötletelés, az előzetes tudás aktivizálása vagy gyakorlás során, projektmunkában. Mi a Tanulj Másképp Műhelyben elsősorban szótanulásnál alkalmazunk szívesen pármunkát.
Tippek: alternatív nyelvoktatás
Konkrét példa: a pároknak 7 percük van arra, hogy egy jól körülhatárolt szókincset (rövid szöveget) közösen megtanuljanak. Egyikük a tanító, másikuk a diák. Bármilyen tanítási módszer megengedett. Érdekes megfigyelni a módszerek sokszínűségét. Vannak diákok, akik mókás segítő ábrákat, kártyákat készítenek, vannak, akik kényelmesen elheverve hangosan gyakorolnak párjukkal, ,,feleltetik” őt, vannak, akik a táblán gyakorolnak szívesen. Az idő leteltével a műhelytanár körbemegy és meghallgatja a ,,diákot” (tutee). A ,,kistanítók” (tutorok) hihetetetlenül büszkék rá, ha tanítványaik jól vizsgáznak – felelősséget vállalnak értük. Érdemes a módszereket átbeszélni, elmezeni, akár egy újabb körre ,,tanítót” cserélni.
Tuteek és tutorok
Az együtt tanulás nem csak a tuteek, de a tutorok számára is hasznos. Az új szerep révén önbizalmuk, felelősségérzetük nő, alaposabban jegyzik meg az információkat. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy többször hangosan elismétlik azokat, és az agykutatások szerint a hangos ismételgetés a hosszú távú emlékezeti tárolás kulcsa.
A tandem lehet homogén és heterogén.
A homogén tandem
A tanulók tudásban, képességekben hasonló szinten vannak, így egyenlő szerepet töltenek be. A problémamegoldásban és a kreatív megoldást igénylő feladatok során javasolt, ahol fontos az ötletelés, és mindkét fél hasonló kvalitásokkal rendelkezik, így az egyéni színezeteknek lesz jelentősége.
A heterogén tandem
A heterogenitás a a tudásszintre vonatkozik. Mivel a diákok tudása eltér, egyikőjük spontán módon – vagy a mi biztatásunkra – felveszi a „kistanár” szerepet. Ő lesz a „tutor”, aki a maga eszközeivel instruálni, irányítani fogja a másikat. Ez rendszeres gyakorlással személyiségfejlődéssel is jár.
Mire ügyeljünk?
A veszély ilyenkor az, hogy a diákok “beleragadhatnak” egy-egy szerepbe – pl. az egyik diák mindig az “okosabb” szerepet tölti be, a másik pedig a gyenge diákét: márpedig ez az önbecsülésének hosszú távon nem tesz jót. Ideális esetben a tevékenységek szervezésénél ezt szem előtt tartjuk és igyekszünk minden diák számára olyan tanulási/problémamegoldási helyzetet teremteni, amelyben kompetensnek érezheti magát. Mindkét szerepkört – tutor és tutee – minden diák megtapasztalhatja. Miért fontos ez? Egymás segítésén túl azért is, mert ezek a szerepkörök a való életben is váltják egymást mind a magánéletben, mind a munkahelyen. A magabiztos segítségnyújtás és a segítségkérés képessége személyes kompetenciaként éppolyan fontos, mint a kognitív képességek, illetve a tényszerű ismeretek.
Milyen a jó tutor?
A jó tutor a helyzetben képes éretten viselkedni, saját magáért és társáért felelősséget vállalni, saját érdekeit az általa tutorált személy érdekeivel összesimítani, szellemi fölényével nem visszaélni. Képes és tud segítséget adni úgy, hogy az valóban segítség legyen – és ne kioktatás, a másik ember földbe döngölése. Aki többször vállalja ezt a szerepet, mindenképpen fejlődni fog társas és személyes kompetenciáiban (türelem, önállóság, felelősségvállalás, döntési képességek, kommunikáció, rugalmasság, meggyőzés, beleérző képesség, pozitív attitűd, értékelés, visszajelzés adása és fogadása).
Milyen érzés a másik oldalon állni?
Sokan nehezen fogadjuk el a segítségnyújtást. Nem könnyen ismerjük el, ha valamit nem tudunk, nem értünk, nem tudunk egyedül megoldani. Márpedig az életben gyakran akad ilyen helyzet. A segítségkérés, a problémák, kérdőjelek pontos megfogalmazása, a kérdésfelvetés és a szakmai segítség, a más nézőpontok elfogadása nem csak a hatékony tanuláshoz nélkülözhetetlen tehát, hanem az életben való érvényesüléshez is. Meg kell tapasztalnunk – gyerekként és felnőttként is – a segített fél státuszát. Meg kell tanulnunk kérdéseket megfogalmazni, a magyarázatot kivárni, nyíltan visszajelezni – értem/nem értem -, pontosítást, plusz információt kérni. Egyszóval nyitottan és bizalommal fordulni a másik felé. A pármunka tehát több mint puszta tanórai módszer: egyfajta személyiségfejlesztő eszköz, amellyel észrevétlenül formálódik a pár mindkét tagja.
Irodalom: ROEDERS-GEFFERTH, A hatékony tanulás titka, 2007.