Hogyan viszonyoljunk a diszlexiához?

Mi jelent nehézséget egy diszlexiás gyermek számára?

ID-100177625

A legfontosabb tudnivaló, hogy egy másképpen tanuló gyermek nem képes mechanikus tanulásra – pestiesen szólva magolásra. Hiába adja ki a tanár a szólistákat, hiába írat velük dolgozatokat, önállóan nem fogják tudni ezeket a szavakat bemagolni. Nem azért, mert ,,lusták”, hanem mert másképpen működnek, mint a többség: egy abc-sorrendben írt szólistát pl. összefüggéstelen jelek halmazának érzékelnek.

Olyan, mintha valaki ránk parancsolna, hogy memorizáljunk egyiptomi hieroglifákat!

Nyilvánvaló képtelenség, amely legjobb akarattal is csak nagy erőfeszítések árán, hatalmas idő-és energiaráfordítással sikerülhet. Természetes, hogy belül az ember el is utasítja az egészet: ,,Ugyan már, ennek mi értelme van?!”. Valami hasonlót él meg a diszlexiás gyerek is, ha magolnia kell. Értelmetlennek és lehetetlennek látja, önmagát képtelennek érzi rá. Inkább bele se fog. Ekkor indul el egy öngerjesztő folyamat, amely egyre nehezebbé teszi helyzetét, és amiből csakis ő kerülhet ki vesztesen.

Idegen nyelv tanulásakor a helyzet még komplikáltabb, hiszen kettéválik a kiejtés és az írásmód. Saját tanítványainkon látjuk, hogy ha hatalmas időráfordítással (esetleg szülői segítséggel) meg is tanulják a szavakat, a dolgozatban a ,,fülük után” írják le azokat – és mivel ma még mindig a helyesírás ez első , az érdemjegy minden erőfeszítésük ellenére gyenge lesz.

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… az ideális tanár-diák kapcsolat.

Minden társas kapcsolatra, de a szülő-gyermek és a tanár-diák kapcsolatra fokozottan igaz, hogy egymásnak tükröt állítunk. Ha én jónak, okosnak, tehetségesnek látom a gyerekeimet vagy a tanítványaimat és ezt is sugárzom feléjük, valóban azzá válnak. Ha azt mondom vagy gondolom róla, hogy lusta és reménytelen eset, alulteljesít. A pszichológiai szakzsargonban ez az önbeteljesítő jóslat, a Pygmalion-effektus. Pedagógusként és szülőként tükör vagyok számukra, és ha az én tükrömben szépnek, kiemelkedőnek látják magukat, ez apránként valóra is válik. A teljesítmény, az érvényesülés, a továbbfejlődés tehát nem feltétlenül csak ,,hozott” képesség kérdése: a pszichológiai tényezők, a motiváció, a kitartás, a minket körbeölelő társas kapcsolatok minősége, az önbecsülés, az önmagunkba, saját tudásunkba vetett hit éppolyan fontosak.

Segíts, hogy még több szülőhöz és pedagógushoz eljuthassunk pozitív, segítő szemléletünkkel, tippjeinkkel, játékötleteinkkel! Lájkolj bennünket a Facebookon! Köszönjük. 

Hozzászólások lezárva.