Közösségépítés és élménypedagógiaID-10042078

Ha fel kell idéznünk egy gyerekkori kémiaórát, mi jut eszünkbe elsőként? A jópofa, látványos kísérletek? A bugyorgó folyadékok vagy a tanár fehér köpenye? Az illatok és szúrós szagok? A humoros helyzetek? A különös, meglepő tanári magyarázatok? Vagy a száraz képletek? Fogadni mernénk, hogy inkább az előzőek….

A tanulási motiváció és eredményesség tekintetében tanulóként és pedagógusként is jó ötlet építeni az erős ÉRZÉKSZERVI és ÉRZELMI ÉLMÉNYEKRE – különösen, ha azok pozitívak. Az információk elraktározása, elsajátítása a memóriában ugyanis hosszabb távú és mélyebb lesz, ha (érzelmekkel átitatott) élmény is kíséri.

Mi is az élmény?

Maga az élmény fogalma erősen szubjektív. Ami nekem élmény, lehet, hogy másnak egyáltalán nem az: stresszt okoz vagy épp ellenkezőleg: mélységesen untatja. Lehet élmény egy jó beszélgetés, egy magányos kóborlás az utcán, egy izgalmas tanári előadás, egy mese, egy történet, egy elgondolkodtató feladat, egy sikeresen kivitelezett projekt. Lehet az élmény pozitív és negatív. Élmény a kudarc, a szégyen is – mint ahogy meghatározó és az én-hatékonyságra igen jól ható sikerélmény is. Ami a pozitív és teljes értékű élményt egy pszichológiailag mélyen megélt, valódi jelenléttel fűszerezett pillanattá teszi, az egyediség és a belefeledkezés, a tevékenységben való felolvadás és az önmagunkban való hit mozzanata.

Mi lehet élményforrás a tanulási folyamatban?

Minden, ami erősen, újszerűen, izgatóan hat érzékszerveinkre, vagy agyunkra – szellemi vagy fizikai kihívást, meglepetést jelent, kimozdít a komfortzónánkból. A társakkal való közös munka, közös erőfeszítés, a megoldások közös próbálgatása, keresése szintén az élmények egyik forrása lehet. Élmény lehet az, ha a tanulás folyamatát halk háttérzenével kísérjük, vagy ha a tananyagot egy arra nyitott valakivel – szülővel, baráttal – megbeszéljük. Hatékonyabb a tanulás, ha a tananyag feldolgozása során minél több saját élményt, asszociációt, emléket igyekszünk magunkból előcsalogatni. Ha játékba hozzuk fantáziánkat, gondolatainkat, kreativitásunkat. A kooperatív módszerekben élményforrás maga a feladatmegoldásba való bevonódás, az aktív szerepvállalás.

Élményszerű tanítási módszerekep5

Az élményre alapozó, vagy élményt okozó tanítási-tanulási módszere tárháza igen széles. Ebben a tekintetben a tanításban a kooperatív módszertan, a társasjátékpedagógia,  játékpedagógia, és az élménypedagógia hasonlóak, hiszen ezek mindegyike valamiképpen az élményszerűséget helyezi fókuszba. Az ideális jelentő feladat kihívást jelent, de olyat, amelyeket a résztvevők meg is tudnak oldani. A megoldáshoz erőfeszítést kell tenniük. A feladat tehát nem ujjgyakorlat, nem túl egyszerű és nem is túl nehéz, így a tanulók nem szoronganak, és nem is unatkoznak feladatmegoldás közben, hanem jól megérdemelt sikerélményhez jutnak.

Ami alapvető különbség: az élménypedagógia a tapasztalati tanulásból indul ki. 

Segíts, hogy még több szülőhöz és pedagógushoz eljuthassunk szemléletünkkel, tippjeinkkel, játékötleteinkkel! Lájkolj bennünket a Facebookon! Köszönjük. 🙂

Melyek az élménypedagógia alapelvei? 

Az élménypedagógia tehát NEM AZONOS az élményszerű tanulás-tanítás fogalmával, hanem annak egy igen izgalmas – talán a legizgalmasabb – ága, részhalmaza. Az élménypedagógiai feladat mindig az aktív, együttműködő cselekvésre alapoz, és a valódit modellező problémák megoldását helyezi a középpontba. Az élménypedagógiát tehát nem érdekli a lexikális, klasszikus értelemben vett tudás. A fókuszban az egyén és annak személyiségfejlesztése áll, kihívást jelentő helyzetek és a magas szintű együttműködés révén. Az élménypedagógia tekintetbe veszi a hullámzó érzelmek szerepét is a problémamegoldásban. Saját bőrünkön való tapasztalatok révén arra tanít, hogy emelkedjünk felül félelmeinken, szorongásainkon és merjünk értelmes kockázatot vállalni. Ha szeretnéd mindezt egy igazán minőségi képzésen is kipróbálni, szeretettel javasoljuk ezt a honlapot: kalandokesalmok.

Az élménypedagógiában mindig ott rejlik a véletlen, a kiszámíthatatlanság, az izgalom, a kreativitás és a divergens gondolkodás a kitaposott utak helyett. Egy élménypedagógiai foglalkozás legfontosabb eleme a közvetlen élményt követő feldolgozás, a megbeszélés. A reflexió és az önreflexió. Az élménypedagógia nem pszichologizál, mégis a személyiség mély bugyrait éri el – pusztán a játékon és a csoporton belül való létezésen keresztül. A reflexiós kör, a megbeszélés célja az érzelmek feldolgozása, az önismeret és a reális helyzetértékelési képesség fejlesztése.

Többet erről itt: kalandokesalmok.hu/elmenypedagogia.

Miben egyedi az élménypedagógia?

Az élménypedagógiában a résztvevők egy valószerű problémát oldanak meg közösen valamiféle mesébe ágyazva – miközben saját maguk döbbennek rá gyengeségeikre, erősségeikre, reakcióidejükre, rugalmasságukra, vagy éppen rugalmatlanságukra. Az élménypedagógia igen gyakorlatias. Az ember elevenébe vág: valami olyasmire döbbent rá, amit nem tudtál magadról. Rejtett képességeidet vagy félelmeidet mutatja meg számodra. Az élménypedagógia a kooperatív módszertannal rokon, hasonló módszerekkel, de a kiemelt cél nem tantárgyi, inkább személyiségfejlesztő és közösségépítő jellegű, ahol az érzelmi intelligencia, valamint a társas készségek és önismeret fejlesztése áll a középpontban. Az élménypedagógiai foglalkozások csoportmunkában zajlanak és intenzív jelenlétet, kommunikációt, tudásmegosztást kívánnak meg. Megtapasztalható tehát a csoporthatás annak minden előnyével és hátrányával.

Egy csoportos élménypedagógiai feladat során óhatatlanul felmerülnek a kérdések:

  • Mennyire vagyok befolyásolható?
  • Képes vagyok-e nézőpontot váltani?
  • Váratlan helyzetekben feltalálom-e magam?
  • Milyen megküzdési módokat alkalmazok nehéz helyzetekben?
  • Képes vagyok befolyásolni másokat?
  • Ki merek állni saját véleményem mellett?
  • Hogyan működöm csapatban?
  • Tudok együttműködni?
  • Versengő, együttműködő vagy meghunyászkodó-e a viselkedésem?
  • Mennyire bízom magamban?
  • Mennyire bízom másokban? 
  • Tudok-e alkalmazkodni?

ep4

image001

A Kalandok és álmok egyik képzésén.

Komfortzóna, tanulás és pánik

Az élménypedagógia három kulcsfogalma a fenti 3 szó. A cél az, hogy kimozdítsuk a résztvevőket komfortzónájukból, aktivizálva problémamegoldó és társas képességeiket, konfliktuskezelési készségüket. Ha kényelmünkből kimozdítanak bennünket, valódi tapasztalati tanulás történik: vallja az élménypedagógia. A kihívás ugyanis – ha elég érdekes – ösztönzi az aktivitást, ám teljesítménykényszer nélkül. A cél az, hogy a tanulási zónában tapasztalás útján valódi tudások birtokába jussunk és fejlődünk. Ha a kihívás túlságosan félelemkeltő, pánikot érzünk, és ez megbénít bennünket. Az élménypedagógiának nem célja a pánikérzés kiváltása, ha a résztvevő így érez, azonnal kiléphet a szituációból. Az azonban bizonyos, hogy minél többet feszegetjük határainkat, minél több mindent megtapasztalunk, annál jobban tudunk helyt állni nehéz helyzetekben is.  

TIPPEK JÁTÉKVEZETŐKNEK

Minden játék másra jó, mást fejleszthetünk általa. A bemelegítő játékok célja a hangulatteremtés, a merevség oldása, a lazítás, a ráhangolás, a humor, a társaság összekovácsolása. Egy kis mozgás, egy kis nevetés, egy kis oldódás, egy kis izgalom. Ha lehet, játsszuk ezeket a szabadban! A szervezet oxigénnel való ellátottsága nő, a boldogsághormonjaink termelődnek… 🙂

Az energetizáló játékokat akkor érdemes bevetni, ha alacsony a társaság energiaszintje (pl. táborban ebéd után), vagy egy nehéz kihíváson van túl a csapat (pl. kötélpályás feladaton). A bemelegítő és energetizáló játékok egyszerűek, és mozgásos jellegűek. Nem csak az a fontos, amit mondunk, hanem az is, hogy hogyan! A résztvevőknek sokat jelent a testbeszédünk is – hitelesnek kell lennünk szavainkban és testünk jelzéseiben egyaránt.

Tanítsunk olyan játékokat, ahol csak együttműködve születhet megoldás. Igazán jó hangulatot akkor tudunk kelteni, ha mi magunk is szívesen játszunk, és élvezzük a dolgot. Ugyanakkor mi nem szórakozásból vagyunk jelen. Fontos, hogy a játékvezető jól felkészült legyen. Írj magadnak játéklistát! Rendeld mellé a szükséges eszközöket, anyagokat. Ha nem vagy a játékvezetésben elég gyakorlott, készülj még alaposabban! Keress egy segítőt és vele beszéld át a tervezett játékokat, akár mondd fel hangosan a játékinstrukciókat! Így időben kiderül, ha valami nem világos!

Tervezéskor vedd figyelembe a következőket:

  • Mi a célunk? Csapatépítés? Ismerkedés? Oktatás? Személyiségfejlesztés? Szimplán érezzük jól magunkat?
  • csoportlétszám
  • megfelelő játékok kiválasztása (tudásszint, kihívás – és sikerélmény kettőse)
  • csoporttagok életkora
  • előzetes tapasztalatok
  • a csoportkohézió szintje (összeszokott csapatról van szó? ismerik egymást a résztvevők?)
  • időkeret
  • lehetséges buktatók
  • eszközök

MINDIG LEGYEN ,,B” és ,,C” terved is! Soha nem tudhatod előre, melyik játék lesz a tuti befutó. Ha valami nem működik, válts rugalmasan!

A fő szereped játékvezetőként a résztvevők aktivizálása, instruálása, a játéktanítás, a keretek megteremtése, a bevonás, a kedvcsinálás. Legyél te magad is lelkes és koncentrálj minden idegszáladdal a helyzetre, a jelen pillanatra. A jó hangulat mellett elsődleges a biztonság! Ezt fizikai és lelki szinten is a Te feladatod biztosítani. A játékok kizökkentenek komfortzónánkból, érzékennyé tesznek. Fontos, hogy lelkileg ne sérülhessen senki, ezért is egyezzetek meg már az elején: a játékban való részvétel önkéntes. Ne erőltess semmit! Ha a csapat nem igényli a szervezett játékot, hagyd őket a szabad idejüket saját akaratuk szerint eltölteni.

HOGYAN ADJUNK VISSZAJELZÉSEKET?

Tanítsuk meg a csapatokat, hogy az élménypedagógiában (jellemzően, általában) nem a versengés, és nem a győzelem a lényeg, hanem maga a KÖZÖS ÉLMÉNY, a játék öröme. Ne az egyéni teljesítményt, hanem a csoportot értékeljük – lehetőleg pozitívan!

Ne emeljünk a többiek fölé senkit, de inspiráljuk a résztvevőket! Az eredmény elismerésénél ne általánosan fogalmazzunk! Ahelyett, hogy azt mondanánk, „milyen okos vagy!”, fogalmazzunk inkább így: „ez kreatív/egyedi megoldás volt!”!

FONTOS TANÁCSOK

  • A játékszabályok ismertetése során legyünk határozottak, meggyőzőek, pontosak, egyszerűek, tömörek!
  • Kérjünk visszajelzést arról, érthetőek-e a szabályok!
  • Az instrukciók ismertetését követően adjunk lehetőséget a kérdezésre!
  • Ha egy feladat kivitelezése nem tökéletes, jellemző a morgolódás, rosszabb esetben a bűnbak keresés. Ne hagyjuk, hogy a csoport bűnbakot csináljon egy résztvevőből!
  • Tárgyi jutalmak helyett válassz konstruktív értékelő visszajelzést vagy „erkölcsi” jutalmat!
  • Az értékeléshez használhatsz egyedi pontrendszert, például szép kavicsokat!
  • Mindig teremtsünk alkalmat a játékok és a feladatteljesítés csoportos elemzésére beszélgetőkörben, értékelőkörben!

facebook-talaljmeg2     

Image courtesy of Vlado at FreeDigitalPhotos.net